Ausztria
Windhagkogel hegyi túra 1.334m, Ausztria(Oberösterreich Voralpen)

Windhagkogel hegyi túra 1.334m, Ausztria(Oberösterreich Voralpen)

A Windhagkogel csúcsára vezető út nem tartozik bele a környék legnépszerűbb túráiba, de nekem pont ezért volt igazán érdekes és egyben kihívás is a Felső-Ausztria Előalpokban. A középkori Scharnstein vár romjától induló kaland mindvégig nagyon izgalmas volt, főleg a naplementében nyíló panoráma miatt is, ami a közel ezernégyszáz méteres hegycsúcsról tárult elém.

Fotó: Windhagkogel csúcsa a túra közben /Mihály Gábor/

Az út, ahogy már korábban írtam roppant vadregényesen kezdődőt és talán mondhatom azt is, hogy úgy is fejeződött be!
A felső-ausztriai Scharnstein település határában lévő várrom alatti parkolóból indultam neki a közel három-négy órás útnak. Ezen a helyen már tavaly egyszer megfordultunk,  mivel alaposabban is megnéztük a középkori várromot, de most teljesen más volt a cél. Ha érdekelne ez a blog is, itt olvashatod el!

Fotó: Scharnstein várrom /Mihály Gábor/

A parkolót és egyben a várromhoz vezető utat elhagyva, először a Tießenbach patak mellett haladtam a 436-os számú kavicsos úton. Gyaloglás közben lassan, szinte észrevétlenül emelkedett egyenlőre még az út, ezért könnyedén nézegethettem jobbra és balra is egyaránt a völgyben. Ezt tanácsolom nektek is ha erre járnátok, mivel számos apró, festői vízesést fedezhetünk fel a patakon, a Windhagkogel felé haladva.

Fotó: a parkolót elhagyva az út elején /Mihály Gábor/
Fotó: vízesés a Tießenbach patakon /Mihály Gábor/
Fotó: irányjelző tábla /Mihály Gábor/
Fotó: festői vízesés /Mihály Gábor/

A völgyben egészen a Hochsalm, illetve a Windhagkogel elágazásig kell gyalogolnunk a széles erdei úton, a patak mellett. Itt viszont jobbra tartva az ösvény egy kis fahídon halad tovább, ahonnan azonban erősebb emelkedő következett. A bükkfákkal tele lévő erdőben folyamatosan jobbra és balra tekerget felfelé a szűk ösvény. Gyakran volt csúszós a nagyobb köveknek, gyökereknek és vizes faleveleknek köszönhetően, ezért fokozatosan figyelemmel kellett lennem a szerpentines úton.

Fotó: erdei fahíd a patak felett /Mihály Gábor/
Fotó: faleveles erdei ösvény /Mihály Gábor/

Ezen a részen felérve elértem egy keresztező erdei utat, ahol először rossz irányba mentem tovább. Én jobbra indultam el, azonban a helyes irányt megtalálva, balra kellett haladni. Pár méter megtétele után már könnyen látható volt a felfelé vezető újabb ösvény. A bükkös erdőt, itt fenyő erdő váltotta fel, illetve pár perc gyaloglás után újra egy kavicsozott erdei úton találtam magam, ahol továbbá egy faházikóra lettem figyelmes.

Fotó: Handliggrabenhütte /Mihály Gábor/

Innen egy pihentetőbb rész következett az erdei úton, ahol először jobbra, majd a hajtűkanyart elérve balra kellett gyalogolni. Jobbra már látható volt a magas fenyőfák között a cél. A következő kanyar után azonban jobbra le kellett térni az erdei útról és elindult a hosszú meredek emelkedő a hegygerincen felfelé, ahol már fokozatosan egyre havasabb volt a táj.

Fotó: a fák között már látszódik a cél /Mihály Gábor/
Fotó: út a hegygerincen /Mihály Gábor/

Balra folyamatosan látható volt a csúcs, így tudtam, hogy körülbelül mennyi van hátra az útból. Néhol gyökerekkel teli ösvényen, néhol csúszós, havas sziklákon kellett kapaszkodni felfelé az úton. Közel egy kilométer emelkedőhöz háromszáz méter emelkedő társult, míg felértem végül a hegygerinc tetejére.

Fotó: út a meredek és sziklás hegygerincen /Mihály Gábor/
Fotó: felérve a hegygerinc tetejére / Mihály Gábor/
Fotó: kilátás a hegy túlsó oldalára /Mihály Gábor/

Itt ismét egy pihentető rész következett, ahol gyorsan lehetet haladni. Emelkedő nem igazán volt és már csak az utolsó rész maradt hátra, ami a Windhagkogel keresztjéhez vezetett. A könnyebb rész körülbelül ötszáz méter lehetett, míg az utolsó meredekebb szakasz, kb. háromszáz méter volt. Itt még következett százötven méter emelkedő is a havas fenyők és fenyőbokrok között.

Fotó: naplementében a csúcs felé /Mihály Gábor/
Fotó: pazar naplemente a Windhagkogel csúcsán /Mihály Gábor/

Az utolsó szakaszon már közel tíz-húsz centiméter hó is előfordult, illetve a fák hiányában a szél is egyre jobban feltámadt. A meredek sziklákon való mászás kissé veszélyes is volt a csúszós sziklák miatt, de végül felértem pont naplementére az 1334 méter magas Windhagkogel keresztjéhez!

Fotó: a hideg és szeles Windhagkogel csúcsán /Mihály Gábor/
Fotó: naplemente /Mihály Gábor/
Fotó: naplemente /Mihály Gábor/

Eszméletlen pazar volt a látvány minden irányba és az ég folyamatosan változtatta a színét, ahogy ment le a nap! Egy gyors fotózkodás és frissítő következett, majd indultam is lefele a négy kilométeres úton, egy fejlámpa segítségével. Ez volt az első ilyen túrám, amikor egy hegycsúcson ért a naplemente, úgyhogy biztosan maradandó emlék lesz számomra a jövőben is, a Windhagkogel!

Fotó: lejtmenet a sötétben /Mihály Gábor/

Túra adatai:

Kiindulásipont: Scharnstein várrom 530m
⛰Windhagkogel 1.334m
Érkezési pont: Scharnstein várrom 530m
Szintemelkedés: 844m
Táv: 8,5 km
Idő: 3,5 – 4 óra (télen)

Fotó: A túra útvonala… /Bergfex Touren/

• V É G E •

További útleírásokért és utazós képekért, kövess be Facebookon és Instagramon is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük