Egyiptomi kalandok, megérkezés Kairóba / 1. nap
Az átszállásos, hosszú repülőút után, végül megérkeztünk Kairóba, ahol egyből bele is ízleltünk a főváros pezsgő éjszakai életébe. Megismerkedtünk Egyiptom kaotikus közlekedésével, majd egy jó nagyot aludtunk, hogy másnap kipihenten tudjuk felfedezni a piramisokat és Kairót.
Budapestről indulva először Varsó volt a célunk, mivel átszállással repültünk Kairóba. Lehetett volna akár közvetlenül is repülni az egyiptomi légitársasággal, de jóval kedvezőbb volt nekünk a lengyel LOT légitársaság.
Budapestre megérkezve autónkat leparkoltuk, egy újonnan talált reptéri parkolóban, az Üllői út 849. szám alatt (Park&fly). Ezt a parkolót már korábban lefoglaltuk és teljesen megvoltunk elégedve vele. Itt naponta 1600 forintot fizetünk, és egy kis busz vitt minket a reptérre, illetve haza érkezve vissza is.
A Liszt Ferenc reptéren ezután feladatuk a poggyászainkat és várt ránk egy rövid repülés Varsóba. Érdekes, hogy először északra repültünk, majd dél fele utaztunk tovább Kairóba. Viszont nem csak ezért volt izgalmas az út, hanem azért is, mivel egy légcsavaros Bombardier Q400-as géppel tettük meg a körülbelül 500 kilométeres távot. Korábban már ugyan, repültünk hasonló légcsavaros géppel Kenyából Tanzániába, de ez most teljesen más típusú gép volt.
Varsóba megérkezve volt három óránk a következő, már jóval nagyobb gépig, így be is dobtunk egy késői ebédet. Találtunk egy jónak ígérkező lengyel éttermet, ahol a finom húsleves és sült hús mellé, még egy jó lengyel sört is legurítottam. Hasunkat megtömve ezután egy rövid útlevél ellenőrzés és már fent is voltunk végre a Kairóba tartó Boeing 737-esen.
Az út három és fél óráig tartott, közben pedig kaptunk egy szendvicset és innivalót is. Valahogy éreztük, hogy nem lesz meleg étel a repülőn, így nagyon jól tettük, hogy ettünk még a reptéren valami meleget. Az esti repülőút alatt megnéztünk egy filmet, így nagyon hamar elment az idő és mire észbe kaptunk, már landoltunk is Kairóban.
Este féltizenegy tájékán érkeztünk meg, ezért próbáltunk igyekezni a kötelező dolgokkal, mint a csomagok, a vízum, az autóbérlés, a SIM kártya és a pénzváltás. Először a vízummal kezdtük a sort, amit a reptéri bankok egyikében tudtunk megvenni. Az ára 25 amerikai dollár volt, amit pontos összegben, készpénzzel fizettünk ki. Egyszerűen és pillanatok alatt megkaptuk a kis bankkártya formájú matricát, amit később az útlevélkezelő ragasztott be, illetve pecsételt le. Közben még egy kis papírt is ki kellett tölteni, amin a név, útlevélszám, érkezés, állampolgárság és hasonló dolgok voltak. Ezek után, a vízumot megkapva egyből indultunk is a csomagokért. Itt sajnos 10 percet várnunk kellett, mire megjöttek a poggyászok. Az autót 23 órai felvételre foglaltunk, így a csomagok után egyből kerestük az Europcar pultját, nehogy autó nélkül maradjunk. A pénzváltás és a SIM kártya egyenlőre maradt még.
Az autó átvételéhez elkértek az okmányokat, beleértve az otthon elkészített nemzetközi jogosítványt is, majd gyorsan mentünk is a parkolóba. A fickó mindent átnézett rajta, bekarikázta a papírján az összes apró kavicsfelverődést és sérülést. Bár az autó új volt, így is volt bőven rajta apró hiba és karcolás. Viszont napokkal később, látva a többi autót az utakon, a miénk volt talán a legszebb és a legkevésbé sérült is.
Mielőtt elindultunk volna az ,,éjszakai Kairóba’’, a bérlős fickót még megkérdeztük a pénzváltással kapcsolatban, hogy hol érdemes váltani. Ő erre egyből azt mondta, hogy vált nekünk és ne menjünk sehova. Kérdezte, hogy mennyit akarunk és már hozta is a nagy táskát, ami tele volt egyiptomi fonttal. Nagyon korrekt volt, mivel még az otthon megnézett árfolyamon felül váltotta be nekünk a pénzt. Először viszont hirtelen kicsit megijedtünk, mivel akkor láttunk először egyiptomi fontot életünkben, ráadásul jókora köteg pénzt kaptunk az eurónkért cserébe.
Azt se tudtuk hirtelen, hogy igazi vagy hamis, ráadásul több mint száz darab bankjegy volt a kezünkben. Valahogy azonban éreztük, hogy nem lesz gond… és nem is lett!
A SIM kártyák kivételével, végül mindent sikerült elintéznünk, így hát elindultunk a szállásunkra, ami Gízában a piramisok lábánál volt. Ez az út közel egy órát vett igénybe, de nem nekünk, mivel mi még először rossz irányba is mentünk, így az autópályára kiérve kicsit hosszabbra sikeredett. Azt el kell mondanom így utólag, hogy az első estét leszámítva egyszer sem tévedtünk el Egyiptomban. Ezt sem mondanám azonban igazi eltévedésnek, mivel csak az irányt tévesztettük el az egyik öt sávos autópályán, ahol ráadásul csak pont arab írás volt a táblákon.
A szállodához vezető út 50 kilométer hosszú volt, amit a várost körülvevő Ring Road-on tettünk meg. Ezt úgy kell elképzelni magyar viszonylatban, mintha a reptérről az M0-ás autóúton elmentünk volna Budaörsre. Nagyjából a táv stimmel is, azonban ez egy 5-6 sávos autóút volt, ahol a modern torony épületektől kezdve, a tíz-húsz emeletes lepukkant téglaepületekig minden megtalálható volt az út szélén. Folyamatosan épületek szegélyezték, a javarészt hídon haladó gyorsforgalmi utat, ahol közben rendesen tátva maradt a szánk.
Egyrészt a közlekedés miatt volt izgalmas, más részt pedig maga a környezet volt megdöbbentő. Szemetes, félig elkészült házak, a gyorsforgalmi út miatt félig lebontott épületek. Tiszta háborús övezet volt egyes részeken! Később a Nílus túlpartján, Gízába beérve tapasztaltuk meg az igazi éjszakai egyiptomi közlekedést. Itt bele ízleltünk a pezsgő éjszakai életbe, pedig már jóval éjfél után voltunk, körülbelül egy óra lehetett. Mindenhol óriási forgalom, az emberek és a kóbor kutyák az utcákon, az autók között sétálgattak. Folyamatos duda szó volt és temérdek szemét és kosz volt mindenhol.
Végül kalandosan, de megérkeztünk a szállodánkba, a négycsillagos Turquoise Pyramids view Hotel-ba. Becsekkoltunk és gyorsan fel is pakoltunk, majd aludtunk, mivel másnap várt ránk a nagy kaland, ami nem más, mint a piramisok és az óriási metropolisz, Kairó.
Videók:
1. rész
2. rész
3. rész
• V É G E •
További útleírásokért és utazós képekért, kövess be Facebookon és Instagramon is!
