Lakóautóval a Balkánon 5. nap / Szerbia, Montenegró, Albánia
A lakóautós utazásunk utolsó napján végül Montenegró egyik legszebb nemzeti parkjában vitt tovább az utunk. A hegyvidéki Žabljakban ébredve először a közelben lévő gleccser tavat, a Crno jezero-t, majd később a húsz kilométerrel odébb található híres Tara hidat látogattunk meg. Ezeket kipipálva viszont újra Szerbiában róttuk a kilométereket. Átautózva déli szomszédunkon végül pedig ismét magyar földön voltunk.
Žabljakban ébredve reggel hűvös idő fogadott minket, amin egyáltalán nem lepődtünk meg, mivel a Balkán legmagasabban fekvő városában aludtunk. Az 1.456 méteres magasságban elterülő település mellett csúcsosodó hegyek, pedig még mindig havasok voltak, de ezt csak az ébredés után vettük észre. Az Eko benzinkút melletti parkolóból az első utunk a közeli Crno jezerohoz vezetett, mely Montenegró egyik legszebb gleccser tava. Ez pontosabban két tóból áll, mely ilyenkor tavasszal és nyár elején a hóolvadáskor a magas vízállás miatt egybe ömlik. A parkolótól a tóig egy laza tíz perces séta vezet az erdőben kialakított úton. A belépődíj 8 euróba került, mely a fejenként 3 euróból és a parkolásért fizetett 2 euróból állt össze. A séta alatt mókusokat és több fajta madarat is láttunk, de a legszebb rész a tóhoz érve fogadott minket. A magyarul fekete tavat jelentő tó víze gyönyörű zöld színben pompázott és a mögötte magasodó Bobotov Kuk pedig a vízben tükröződött vissza.
A Crno jezero után a közelben lévő Tara kanyonhoz vitt az utunk, mely már egész közel fekszik a montenegrói-szerb határhoz. A Tara kanyon a kontinensünk legnagyobb és a világon is a második legnagyobb kanyon, az amerikai Grand canyon után. A felette átívelő Tara-híd pedig kedvelt állomás a turisták körében. Az 1940-ben épült híd a kor legnagyobb közlekedési építménye volt, melyet a II. világháború alatt megrongálódott. Az utolsó ívjét ugyanis felrobbantották az ellenséges hadmozgás megnehezítése miatt. Végül 1946-ban lett újjá építve az eredeti tervek alapján.
Csodálkozva néztük ezt a tökéletes építményt, bár eléggé rossz volt az idő, így távolabbra nem nagyon lehetett látni. Ezután pedig a hídon áthajtva célba vettük Szerbiát.
Haza úton a szokásos módon a határokon csak a személyiket és néhol a forgalmi igazolványt kérték el. A montenegrói-szerb határ(Jabuka) előtt pedig egy jókora útépítésbe futottunk bele, mely közel 6-8 kilométeren tartott. Szerbiában még Uzice környékén megálltunk kerámia étkészletet venni, mivel itt egymást érik az útszéli kerámia árusok. Később a röszkei határt elérve egy óra várakozás következett, majd megérkeztünk szeretett hazánkba, Magyarországra!
Videók:
• V É G E •
További útleírásokért és utazós képekért, kövess be Facebookon és Instagramon is!
