Albánia
Lakóautóval a Balkánon 4. nap / Szerbia, Montenegró, Albánia

Lakóautóval a Balkánon 4. nap / Szerbia, Montenegró, Albánia

A Miami kempingben ébredve végre kipróbálhattuk Montenegró tizenkét kilométeres homokos tengerpartját is. A Velika Plaza után azonban a szomszédos Albániába vitt tovább az utunk. Igaz szinte csak beleízlelni tudtunk a Sasok Földjébe, de így is teljesen elvarázsolt minket. Rollereztünk egy nagyot Shkoderban, megnéztük a Rozafa várat majd pedig irányba vettük Montenegró egyik legszebb nemzeti parkját, a Durmitort!

Fotó: Shkoder /Mihály Gábor/

A Miami kempingben ébredve reggel felejthetetlen élmény volt felhúzni a lakóautó rolóját. Az első amit megláttunk az a háttérben az Adriai-tenger és hosszan elnyúló Velika Plaza volt. Szerintem ennél jobb érzés nem keríthet magába, mint maga a tudat, hogy szabad vagy. Végre azt csinálod, amit szeretnél és ott, ahol szeretnéd!

Fotó: reggeli kilátás a lakóautóból /Mihály Gábor/

A reggeli után viszont várt ránk a homokos tengerpart. Nagyon izgatott voltam, hogy kipróbáljuk már ezt a partot is, mivel annyit olvastam már róla. A kempingezők ingyenes napágyak és baldachinos fekvő helyek közül választhattak, ami még egy pozitív dolog volt a sok közül.

A Velika Plaza Montenegró legdélebbi egybefüggő 12 kilométer hosszú homokos tengerpartja. A lassan mélyülő strandokon a gyerekes családok könnyedén kiélvezhetik a nyári vakációjukat és a partján akár több kemping közül is válogathatunk kedvünk szerint.

Fotó: Velika Plaza /Mihály Gábor/

Ulcinj és Montenegró után viszont Albániába vitt tovább az utunk. Mivel csupán csak pár kilométerre volt az országhatár, így természetesen ezt nem hagyhatttuk ki. Igaz most csak bele ízlelni tudtunk Albániába, de emiatt nem nagyon szomorkodtunk. Tudtuk, hogy ide vissza fogunk térni egyszer, egy másik alkalommal és akkor kizárólag csak a ,,sasok földjére” fogunk koncentrálni.

Fotó: albán zászló /Mihály Gábor/

A határt elérve egy rövid ellenőrzés (személyi igazolvány) volt és körülbelül 15 perc alatt át is jutottunk a szomszédos Albániába. A határon való várakozás közbe még egy doboz epret is vettünk 2 euróért cserébe, amit egy édesanya és tíz éves mosolygós lánya árult. Az országba beérve teljesen más világ fogadott minket, mint korábban Montenegróban. Mindenhol az albán zászló, a fejüket elfedő muszlim nők, az útszéli fogadók teraszain kártyázó férfiak, szegényesebb körülmények és sok állat az úton (tehenek, birkák, lovak, kutyák) volt a jellemző.

Fotó: Shkoder belvárosa /Mihály Gábor/

A cél a közelben lévő százhúszezer lakosú Shkoder városa volt, amit a vízek városának is neveznek. Nagyon hamar elérhető a határtól, így ha tehetitek kiváló úticél Ulcinj városából.

A városhoz való közeledést a hegytetőn magasodó Rozafa vára jelezte, mely egy érdekes legendával is szolgál. A XIV. századból származó várat ugyanis három testvér kezdte el építeni. A lényege, hogy amit nappal felépítettek az másnapra mindig leomlott. Így hát a Kőműves Kelemen legendájához hasonlóan beépítettek valakit, akinek csontjától a vár erős és masszív maradt. Ez a valaki pedig a legkisebb testvér felesége Rozafa volt. A baj csak az volt, hogy ez időben az asszonynak volt egy csecsemője. Ezért Rozafa azt kérte, hogy úgy falazzák be, hogy egyik szeme, keze, lába és melle kintmaradjon. Így láthatta, foghatta, ringathatta és etethette a babát.

Fotó: Rozafa vára /Mihály Gábor/

A Rozafa vár után következett Shkoder. Parkolót egy város kör után a stadion mellett találtunk. Bár mindenhol álltak az autók, mi egy nyugodtabb, biztosabb helyet kerestünk, amit a városi labdarúgó stadion közvetlen közelében találtunk meg. Természetesen ingyenesen volt és így nyugodtan hátrahagyva a lakóautót, elektromos rollereinkkel folytatuk a városnézést.

Fotó: Shkoder /Mihály Gábor/

Elsőre, ami szembe tűnt Shkoderban az a sok szabadon mászkáló kutya és a sok szemét volt az utcákon. Ezt viszont hamar megszoktuk és megláttuk a város szépségét. Rollereinkkel több mecsetet, emlékművet és utcát is bejártunk. Voltunk a sétálóutcákban is és a szuvenír boltokat sem hagytuk ki. Nagyon megtetszett nekünk Albánia és ahogy korábban írtam biztosan vissza fogunk ide térni még. Azt, hogy mi tetszett meg benne nehéz lenne összeszedni és leírni, de talán az a nyugodtság, a lazaság és a kedvesség amit kaptunk. Beszéltünk több emberrel is ott tartózkodásunk alatt és nagyon vendégszeretőek voltak. Angolul nagyon sokan tudtak és így könnyedén lehetett boldogulni, ha útba igazítást kértünk. Csak pozitív élményünk volt abban a pár órában és ez így jó! 🇦🇱

Fotó: Shkoder /Mihály Gábor/

I❤️Albania

Innen viszont egy kannyarral vissza is indultunk Montenegróba, de már egy másik útvonalon, mivel várt ránk a Durmitor Nemzeti Park!
A határon szokásos módon könnyedén és gyorsan átjutottunk, majd Podgorica mellett elhaladva irányba vettük a hegyi Zabljak települést. Danilovgrad kivételével az út egész jó volt, viszont itt egy nagy útépítésbe futottunk bele. Közel tíz kilométer hosszan döcögtünk kavicsos és murvás úton, ami eléggé lelassított minket így ez esti kempingnek a Crno jezero mellett ,,lőttek”. Zabljakba este fél tíz, tíz magasságában érkeztünk meg ezért ilyenkor már a kempingbe nem illik zavarni és nem is akartunk. Valószínűleg már zárva is volt, ezért maradt a Zabljakban lévő ECO benzinkút és a mellette található Aroma Market parkolója éjszakára.

Videók:

• V É G E •

További útleírásokért és utazós képekért, kövess be Facebookon és Instagramon is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.