Montenegró
Lakóautóval a Balkánon 3. nap / Szerbia, Montenegró, Albánia

Lakóautóval a Balkánon 3. nap / Szerbia, Montenegró, Albánia

Az utunk harmadik napján tovább folytattuk Montenegró felfedezését. Reggel Budván a Jaz Beachen ébredve ismét strandoltunk egy jót az Adriai-tengerben, majd elindultunk az ország legdélebbi városába. Az albán határ mellett fekvő Ulcinj hangulata már teljesen más volt, mint az eddig megszokott montenegrói települések. A minaretek, a müezzin hangja és a mindig pezsgő életű város teljesen elvarázsolt minket.

Fotó: Jaz Beach/Mihály Gábor/

Előző este még Kotorból vissza vitt az utunk a közeli Budvára, pontosabban egy Jaz Beach nevű helyre. Az éjszakát ugyanis itt a strand parkolójában töltöttük, mely egy nagy zöld övezet a tengerpart mellett. A parkoló egyik végében egy szálloda, míg a túlsó végében egy fizetős kemping található, ami inkább csak egy beálló, ahova körülbelül 8 lakóautó fér be. Parkolási árat sajnos erről nem tudok mondani, mert mi maradtunk az ingyenes lehetőségnél. Éjszakára mi a szalaggal körbe kerített Poseidon Hotel kavicsos parkolójában álltunk be. Parkolás  után rögtön a szálloda egyik alkalmazottjától kérdeztem meg, hogy nem zavarunk itt, aki egyből rávágta, hogy nem!

A kérése csupán csak annyi volt, hogy reggel ne hagyjuk itt az autót, ha strandolunk. Ezért a reggeli után odébb is álltunk és beálltunk a strandra érkező többi autó közé.

Fotó: parkoló a Jaz Beachen /Mihály Gábor/

Jaz Beach (Plaža Jaz)

Budvából észak fele, Kotor irányába találunk rá a hegyek között megbújó egy kilométer hosszúságot is elérő, aprókavicsos strandra.
Itt minden megtalálható, ami a kikapcsolódáshoz szükséges: éttermek, bárok, különböző vízisport lehetőségek és természetesen a gyönyörű türkizkék színű tenger. A strand tele van napágyakkal és napernyőkkel, így bőven van lehetőségünk válogatni, hogy hol szeretnénk pihenni. Mi öt eurót fizettünk egy szettért, mely két napágyból és egy napernyőből állt, valamint melléjük ingyenes wi-fi is volt.

Fotó: napágyak sokasága /Mihály Gábor/

A sok pihenés és napozás után délután már Albánia irányába folytattuk utunkat. A másfél órás út alatt, míg megérkeztünk volna Montenegró legdélebbi településébe végig autóztunk az ország tengerpartján. Az út alatt több kisebb és nagyobb települést érintettük, mint Petrovac, Sutomare vagy Bar.

Utunk során ez volt az első és később kiderült, utolsó éjszakánk is mikor kempingben álltunk meg éjszakára. A település határában, a tizenkét kilométer hosszú homokos tengerparton (Velika Plaza) több kemping közül is választhatunk, azonban nekünk a Miami Camping-re esett a választásunk és utólag bevallom egyáltalán nem okozott csalódást. Egy napra 18 euróba került, cserébe a tengerpart mellett parkolva, áram, víz feltöltés és leeresztés, zuhanyzó, WC, wi-fi valamint WC kazetta kiürítési lehetőség is várt minket. A homokos parton a kempingezők pedig  ingyenes napágyak és baldachinos fekvőhelyek közül választhatnak.

Fotó: Miami Camping /Mihály Gábor/

A kemping nyugodt és barátságos hangulatot árasztot, valamint amikor reggel felhúzod a lakóautó sötétítőjét és az első amit megpillantasz az a tenger lesz… ezt a látványt szerintem sosem fogod elfelejteni!  Na, de ne szaladjunk ennyire előre!

Fotó: reggeli kilátás a lakóautóból /Mihály Gábor/

Berendezkedve a kempingbe végül még este  elővettük rollereinket és elindultunk a városba. Az út öt kilométer, így akár rollerrel, vagy kerékpárral is könnyedén teljesíthető.
Elindulva a kemping kapujában találkoztunk egy idős bácsival, aki saját termesztésű zöldségeit és gyümölcseit árulta. Természetesen nem mentünk el mellette vásárlás nélkül, így cseresznyét, uborkát, paradicsomot és egy sárgadinnyét is vettünk tőle. Ha jól emlékszem 5-6 euró között fizettünk az árúért, de sokkal jobban megérte, mint egy nagy szupermarket polcáról levett paradicsom vagy sárgadinnye. A vásárlás után pedig még egy baráti kézfogás és egy fotó is következett. 

Fotó: gyümölcs és zöldségárus bácsi Ulcinjban /Sajtos Anita/

Ulcinj belvárosába megérkezve észre vettük egyből, hogy nem hasonlít az eddig meglátogatott helyekhez. A legnagyobb eltérésnek viszont talán azt mondanám, ami már erősen érezhető volt, hogy az albán muszlim lakók vannak többségben.

Fotó: Ulcinj és a minaret /Mihály Gábor/

Erre persze könnyedén rájövünk egy séta után a városban. A minaretek és müezzin hangja egyszerűen varázslatossá teszi Ulcinjt és igazi keleti hangulatot teremt. Rengeteg ember és igazi pezsgő élet jellemezte, ami természetes nagyon bejött nekünk.

Fotó: óriási tömeg Ulcinj utcáin /Mihály Gábor/

Egészen a tengerpartig, pontosabban a Mala Plaza-ig rollereztünk le, mely a központi városi, homokos strand. Közben vettünk egy-két szuvenírt és egy pékségbe is betértünk friss pékárúért. Egy darab kenyér, három fajta burek (húsos, spenótos, sajtos), három fajta rétes szerű sütemény (mákos, cseresznyés, túrós) mindössze 4 euróba került. Ezek mind nagyon finomak, frissek és óriási péksütemények voltak, amit mind jóízűen vacsorára és másnap reggelire be is faltunk.

Videók:

• V É G E •

További útleírásokért és utazós képekért, kövess be Facebookon és Instagramon is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.