Kirándulás a Budaörsi kopárok legszebb csúcsaira / Magyarország, Budai-hegység/
Budaörs északi felén magasodnak a mediterrán hangulatot árasztó dolomitsziklák, azaz a Budaörsi kopárok. A közkedvelt túrahely a főváros közelsége miatt nagyon népszerű, de ennek ellenére az egész országból érkeznek ide a természetért rajongók. A kopárok csúcsai mind-mind lenyűgöző látványt kínálnak, így ahova erőnk és időnk is engedi, kapaszkodjunk fel bátran!
Szerintem sokaknak szemet szúrt már az M1-es, M7-es autópálya irányából, a fővárosba érkezéskor, a Budaörs mögött magasodó, kopár, sziklás csúcsok. Bevallom én is így voltam ezzel, mivel mindig kedveltem a kopár hegyeket. Kérdezhetitek, hogy miért pont azokat, és miért nem a fákkal borított csúcsokat szeretem. A kilátás az oka, mivel itt nem takar semmi, így folyamatosan tökéletes panoráma fogadja a túrázót. A sziklás, kimagasló csúcsokra vagy a keresztekre ott fent, de a hegyi kápolnára is már szemet vettem, most pedig eljött az idő, hogy ne csak a távolból, hanem közelről is megtekintsem ezeket a helyeket.
Budaörsi kopárok
A Budai-hegység legdélebbi része a Csíki-hegyek és a Budaörsi kopárok, amelyek közigazgatásilag Budaörshöz tartoznak. A főváros határában található kedvelt túrahely számos védett növényfajnak és állatnak ad otthont, így nem csak panorámája miatt, de a sziklák közt megbújó virágok (kökörcsin, nőszirom) miatt is ennyire népszerű.
A Budaörsi kopárok tehát összefoglalva egy mediterrán sziklákkal, védett növényekkel és állatokkal, valamint szuper kilátással várja a természetjárókat. Ideális lehet gyermekes családoknak, akár egy-két órás rövid túrákhoz, vagy akár az általam is megtett, hat órás, tizenkét csúcsot érintő kiránduláshoz is. Ehhez pedig a budapestieknek még messze sem kell menniük, mert csupán csak a szomszédban terül el.
A Csíki-hegyek legmagasabb pontja a 364 méter magas Szekrényes-hegy. További csúcsok keletről nyugati irányba: Farkas-hegy (343m), Szállás-hegy (322m), Ló-hegy (309m), Csík-hegy (314m), Kis-Csík-hegy (252m), Kecske-hegy (260m), Huszonnégyökrös-hegy (288m).
Budaörsi kopárok legmagasabb csúcsa a 315 méteres Odvas-hegy. További csúcsok keletről nyugati irányban: Kőhegy (235m), Kálvária-domb (165m), Út-hegy (262m), Törökugrató (249m).
A túra leírása
Az általam térképre felvázolt útvonallal a tervem a lehető legtöbb csúcs és látnivaló bejárása volt, ami végül tökéletesen is sikerült. Tizenkét csúcsra mentem fel a húsz kilométeres útvonalon, így a nap végére még kellően el is fáradtam, bár ez nem is csoda, az ezer méter feletti szintemelkedést is elnézve.
A túrát a kopár hegyek alatti, budaörsi városháza parkolójából indulva tettem meg, ahol hétvégente ráadásul ingyenesen parkolhatunk, korlátlan időre. Innen az utam a város felett magasodó Odvas-hegy (314m) csúcsára vitt fel, ahova elég hamar fel is értem. Frissen és üdén érkeztem fel a Budaörsi kopárok legmagasabb csúcsára, ahonnan gyönyörű kilátás fogadott. Láttam egész Budaörsöt és a környező csúcsokat is, amik a mai nap mind rám vártak. A sziklás táj lenyűgöző volt és teljesen rabul ejtett engem. Utólag bevallva az egyik kedvencem csúcsom lett a túra alatt.
Innen a mellette lévő Kövicses magaslati pont-hoz indultam el, amit egyszerűen csak, így olvastam le a térképről. Ehhez először egy meredek, sziklákkal szegélyezett völgybe kellett lemennem, ahonnan egy pillanat alatt már a magaslaton is voltam. Itt már megtapasztaltam a két csúcs közötti dús növényzetet, ami eddig hiány volt a kopárokon. Itt csináltam is egy képet az előbb bejárt Odvas-hegyről, majd a Kálvária-dombot vettem irányba.
Jelöletlen utakon, sűrű növényzetben haladtam lefele, majd végre kiértem a Kőhalom utcába. Itt még az eső is elkapott a lejtmenetben, de nem sokat foglalkoztam vele, mert már várt a Kálvária-domb (173m) és a tizennégy stáció. A domb tetejére egy pillanat alatt fel értem, ahol egy kereszt és a mellette levő Szűz Mária, illetve János evangélista fehér mészkőből készült szobra fogadott.
Az utam a Máriavölgy utcából jobbra indult felfelé ismét csak sűrű bokrokon és fákon keresztül a kopár és sziklás Kő-hegyre. Itt már elgondolkoztam, hogy egy bozótvágó is elkellett volna, de ki tudta ezt előre. Egyébként csak viccként mondom, viszont az út nem volt szórakozás, mert tényleg sűrűn benőtt akácoson keveredtem át a Kő-hegy irányába. A meredek emelkedőn felérve, a Gellért-heggyel azonos méretű Kő-hegy (235m) volt a negyedik állomás.
Itt látható a Szeplőtelen Fogantatás-kápolna, amelyhez egy történet is fűződik, valamint a kápolna két oldalán található Szentháromság-szobor és egy Kőkereszt, illetve még egy hatalmas sziklába felállított nagyobb Kereszt is. Az utóbbit ugyan már száz éve állították fel, viszont a második világháború után, 1946-ban a németek kitelepítése során lerombolták. Később, majdnem ötven évre rá, 1995-ben a helyi német közösség támogatásával újra felállították a keresztet.
A kápolnát Wendler Ferenc építtette 1855-ben, miután itt a Kő-hegyen álmában megjelent neki Szűz Mária. A felesége halála után 1870-ben Ferenc felköltözött a hegyre és a kápolna mellett, a két kezével kiásott barlangba élte le élete fennmaradó 27 évét. Ennek hamar híre kelt az emberek között és zarándokhellyé vált a kápolna és a remeteként élő Wendler is. Manapság sajnos sem a barlang, sem a kápolna nem látogatható meg belülről, viszont a Kőszikla utcáról, lépcsőn is megközelíthető helyek mellől kiváló panoráma tárul Budaörsre és a környező hegyekre.
A Kő-hegyről lejövet a Víztorony utcában, majd a Kőhát- , Fátyol- és Visszhang utcán indultam felfelé a Budaörsi-hegyre. Ez volt a túra legnagyobb emelkedője, ahol ugyancsak elkélt volna egy machete. Néhol nehezen lehetett haladni a bozótban, de valahogy feljutottam a közel négyszáz méteres magasságba.
Innen egy pihentető szakasz következett az erdei fennsíkon, ahol üregekre (Piktortéglaüregek), barlangokra lettem figyelmes. Ezek a mesterségesen létrehozott üregjáratok olyan agyagbányák voltak korábban, amelyekből nagyon homogén, festhető anyagot termeltek ki az itt lakók. Az innen kitermelt földet később téglaformába öntve festék-adalékanyagnak adták el a szobafestőknek. Érdekességként, az üregek elérhetik, az akár tíz méteres mélységet is.
Itt különösebb emelkedés nélkül haladtam a Sorrento-sziklák-ig. Az út egy hegygerincen vezetett, vadregényes mediterrán fenyves erdő közepette, amely teljesen elvarázsolt engem. Imádom az ilyen környezetet, így az egyik kedvenc útvonalam volt a túra alatt.
A sziklák után ismét egy rövid ideig tartó könnyű szakasz következett, majd egy erős emelkedő, a Szekrényes-hegy 364 méteres csúcsáig. Ez a magaslat az egész Budaörsi kopárok legmagasabb pontja, ahol egy régi vitorlázó katapult található, illetve az egyik legszebb kilátás is a túránk alatt. Innen már láttam a soron következő állomást, a Farkas-hegyet, ahova egy meredek lejtmenet vitt.
A Farkas-hegy (343m) volt a hetedik pont a kirándulás alatt, ahol egykoron egy vitorlázó reptér működött. A húszas évek végén kialakitott reptérről egy emlékmű is megemlékezik, bár a két vitorlázórepülő szárny már sajnos nem volt a helyén. A kilátás azonban ugyancsak szép volt, ráadásul egy tábla is található itt, amelyen a környék csúcsai mind-mind megfigyelhetőek.
Innen továbbra is mesebeli és érdekes volt az apró sziklák között sétálni. A nyolcadik állomásként a régi kőfejtő mellett elhaladva a Szállás-hegy (322m) jött. Gyönyörű kilátás fogadott itt ugyancsak, bár ezt már kezdtem megszokni, bármelyik csúcsra is mentem fel a panorámára sosem volt panasz.
A táj innentől kezdve azonban megváltozott. A kopár, sziklás lankákat, sűrű erdő váltotta fel. A terv a Ló-hegy (309m) és a Csík-hegy (314m) alatti ösvény volt. Ennek oka a túra térképen (bergfex) a hegyre vezető utak hiánya volt. Végül mégis úgy alakult, hogy láttam egy utat befelé az erdőbe, így hát elindultam a Ló-hegy irányába. Izgalmas és egyben rideg út volt, de felvitt a csúcsra. Ezzel a Ló-hegyen is megfordultam!
A Csík-hegy viszont sajnos kimaradt, de a Kis-Csík-hegy (252m) nem. A sárga jelzésű ösvényről csupán csak pár métert kellett fellépkednem és már a tizedik hegycsúcson nézhettem körbe. Itt már kezdtem érezni, hogy haladok a vége felé és már az utolsó (Törökugrató) csúcsot is egyre közelebbinek láttam.
Az utolsó előtti helyszín a Huszonnégyökrös-hegy (288m) volt, amely a túrám legnyugatibb pontja volt. A kilátás ismét páratlan volt, valamint a lent látható Német Katonai Temetőt is szemügyre vettem fentről.
Lefele menet először a Tárogató utcán meneteltem, majd az egyes főúton átsétálva a Törökugrató-t (249m) vettem célba. Itt megtekinthető a Naprózsa Tanösvény, amely egy időben biztosan szebb napokat is látott. A sziklákon való lépegetés viszont nagyon izgalmas volt. Fentről az egész útvonalat mégegyszer szemügyre vettem, mivel most már minden gyönyörűen kirajzolódott, merre is jártam egész nap.
Zárásként amíg visszatértem volna a kiindulóponthoz, a Törökugrató legendája járt a fejemben, amely a következő képen szól: Az 1686-os évben, a Buda visszafoglalása során, a török felmentősereg Budaörs irányából próbálkozott segíteni. Ez azonban nem jött össze nekik és a vezérük, a menekülő Szolimán pasa a magas, sziklás csúcsra menekült fel lovával. A vakmerő és bátor pasa azonban zsákutcába került és a fogság elkerülése végett, a mélybe vetette magát a lovával. A monda tehát innen ered és ezért hívják a fehér mészkősziklákból álló hegyet, ma is Törökugratónak.
Túra adatai:
🔺 Kiindulópont: Budaörsi városháza parkolója (150m)
⛰️ Odvas-hegy (315m)
⛰️ Kövicses magaslati pont (246m)
⛪️ Kálvária-domb (173m)
⛪️ Szeplőtelen Fogantatás-kápolna (217m)
⛰️ Kő-hegy (235m)
🪨 Sorrento-sziklák (296m)
⛰️ Szekrényes-hegy (364m)
⛰️ Farkas-hegy (343m)
⛰️ Szállás-hegy (322m)
⛰️ Ló-hegy (309m)
⛰️ Kis-Csik-hegy (252m)
⛰️ Huszonnégyökrös-hegy (288m)
⛰️ Törökugrató (249m)
🔻 Érkezési pont: Budaörsi városháza parkolója (150m)
📈Szintemelkedés: 1.002 hm
👣Táv: 19,4 km
⏱️Idő: 6 óra
• V É G E •
További útleírásokért és utazós képekért, kövess be Facebookon és Instagramon is!
