Egyiptom
Egyiptomi kalandok, Luxori- és Karnaki templom / 5. nap

Egyiptomi kalandok, Luxori- és Karnaki templom / 5. nap

Az új év első napján Luxor városával ismerkedtünk meg alaposabban. Szinte a szálloda szomszédságában találtuk meg a két ókori komplexumot, a Luxori- és Karnaki templomokat. Miután bejártuk őket, a délutánt a medence partján töltöttük el, mivel Egyiptomban még akár januárban is fürdőzhetünk egy jót. Ezután este pedig lovaskocsikázás és az úgyszintén közelben található Mumifikációs Múzeum volt a program.

Fotó: Karnaki templom oszlopai /Mihály Gábor/

Az év első napján jó volt a Nílus menti szállodánkban felébredni, mivel szuper kilátás fogadott minket az erkélyen és emellett nagy izgalom is volt bennünk az újabb látnivalók miatt. Egy finom, bőséges svédasztalos reggeli és a kávé után azonban elindultunk felfedezni a Luxort, illetve az ókori emlékeket.

Fotó: kilátása a hajókra és a Nílusra /Mihály Gábor/

A hotelből kilépve a folyó menti sétányon gyalogoltunk és néztük a parton lévő hajók tucatjait. Útközben elhaladt mellettünk néhány lovaskocsi(konflis) is, valamint egy érdekes múzeumot is észrevettünk. Esti programnak tökéletesnek bizonyultak, de ezekről majd még később írni fogok.

Az első állomásunk a közelben lévő Luxori templom, amelynek bejárta 15-20 perc sétára volt. A jegyiroda sajnos a túlsó oldalt található és nem a Nílus felőli oldalon, így meg kellett kerülnünk a komplexum végét, de egy cseppet se bántuk meg. Útközben ugyanis fotózkodtunk a Luxor feliratnál, észrevettünk egy kisebb mecsetet, és emellett galambok százait is láttuk ide-oda repkedni az előtte lévő parkban, ami ugyancsak érdekes volt.

Fotó: Luxor felirat /Mihály Gábor/
Fotó: mecset és a galambok /Mihály Gábor/

🔺Luxori templom

Luxor központjában tekinthető meg az ókori Egyiptom egyik legimpozánsabb látványt nyújtó templomkomplexuma, amely több mint háromezer éves.
A templomot még III. Amenhotep idején kezdték el építeni a thébai háromság (Ámon, Mut és Honszu) tiszteletére. A komplexum körülbelül 200 méter hosszan nyúlik el, míg a legnagyobb szélessége 50 méternél is hosszabb.
A Luxori templomból ezenkívül három kilométer hosszan elnyúló, Szfinxek százaival szegélyezett úton folytathatjuk utunkat, egészen a híres Karnaki templomig.

Belépő:
felnőtt 180 EGP – 2.500 forint,
diák 90 EGP 1.250 forint

Fotó: esti lovaskocsikázás /Mihály Gábor/

A jegyeinket megvéve, ahogy beértünk egyből egy hatalmas obeliszkbe botlottunk, amelyhez hasonlót már láttunk több helyen is a világban: New York, Róma és Párizs. Ezután feltérképeztük és bejártuk a több részből álló templom, minden egyes zugát és a magas oszlopokkal díszített központi részén is csak ámultunk és bámultunk. Ekkor viszont nem is sejtettük, hogy a következő Karnaki templom még ennél is összetettebb lesz, és az oszlopok még magasabbak, valamint díszesebbek ennél is.

Fotó: Szfinx Avenue /Mihály Gábor/

Az oda vezető út közel egy órán át tartott, amelyet szfinxek százai között sétálva tettünk meg. Mehettünk volna akár taxival is, de szerintem, így sokkal hatásosabb volt az érkezés.

🔺Karnaki templom

A világ egyik legnagyobb vallási kultuszhelye még idősebb, mint a korábbi Luxori templom, mivel már négyezer évvel ezelőtt megkezdődtek itt az építkezések. A több mint száz hektáros területen, 30 fáraó építkezett évszázadokon át, ezért garantáltan órákat tudunk majd itt bolyongani, az érdekes és hatalmas templomkomplexumban.

Belépő:
felnőtt 220 EGP – 3.000 forint,
diák 110 EGP – 1.500 forint

A legtöbben nem teszik meg ezt a hosszú utat gyalog, ezért ők teljesen más irányból is érkeznek meg az ókori emlékekhez. Útközben még a müezzin hangja is megcsapott minket, így hát felpezsdülve érkeztünk meg a Karnaki templom kapujához. Óriási területen terül el, így több órát töltöttünk el a komplexumban. Bejártuk, amit csak lehett, de a legszebb rész személy szerint a hatalmas, díszített oszlopok sokasága volt. Egyszerűen bele borzongtam, ahogy elgondoltam, milyen lehetett anno, három-négyezer évvel ezelőtt.

Fotó: Karnaki tempom oszlopai között sétálva /Sajtos Anita/

Eközben az idő nagyon elszaladt velünk, így vettünk néhány innivalót és most taxival mentünk vissza a hotelhoz, ami körülbelül úgy két kilométerre volt. A taxit előre lebeszélve harminc fontot fizettünk, így nem ért minket becsapás, a kairói taxisra visszaemlékezve. Persze ötvenből először nem nagyon akart visszaadni, de végül nem volt gond. Tudom, mondhatjátok, hogy mit szórakozunk pár száz forinttal, de ha napok óta folyamatosan lehuznák rólatok az utolsó forintokat is, ti is máshogy gondolnátok. Itt ráadásul nem arról van szó, hogy a szegény embernek nem adnánk, mivel ha van lehetőségünk mindig szoktunk támogatni. Ezek az emberek viszont olyanok, akik rajtunk turistákon, utazókon szedik meg magukat. Mondok egy másik példát, amelyben a víz vétel egy még érdekesebb sztori volt!
Természetesen semminek az ára nincs kiírva, így az eladó hasra csapással bemond egy összeget és a ,,buta turista” pedig fizeti a Európában megszokott árnál is magasabb árakat.
Most figyeljetek!

Két másfél literes vízet és egy literes Coca-Cola-t vettünk ki a hűtőből. Az eladó erre 190 fontot nyög be nekünk. Ez az akkori árfolyammal (14-15 Ft =1 EGP) körülbelül háromezer forintnak felelt meg. A vizek eddig 6-10 font között mozogtak, míg a literes kólát pedig 30 font körül vettük a benzinkutakon. Ezt meghallva egyből mondtuk, hogy köszönjük, de nem kérjük és már egyből 150 volt az új ára. Mire visszaraktam a hűtőbe, odalépett egy másik fickó, aki valószínűleg a főnök lehetett. Elmondtam a problémámat és ezután 50 fontért adta a vizeket és egy kisebb, fél literes kólát. Ezekre érdemes mindenképpen figyelni!

A hotelba visszatérve ettünk egyet, majd mentünk a medencéhez. Nagyon jó 25 fokos napsütéses idő volt délutánonként, így kiváló volt a napozáshoz és egy kis pancsoláshoz. Egyiptomban, januárban éjszakánként nagyon lehűl a levegő, ezért a délután a legjobb a fürdésre. Délelőtt még sajnos fokozatosan melegszik fel 15 fokról 25-re, így inkább a délután az igazi jó idő.

Fotó: a hotel kertje és medencéje /Mihály Gábor/

A nap 5-6 óra között ment le, így nem sok idő jutott a fürdőzésre. Este ezért a következő programot találtuk ki még vacsora előtt. Azt gondoltuk ki, hogy elmegyünk lovaskocsikázni egyet, majd megnézzük a múmiás múzeumot, amibe még reggel botlottunk bele. A szállodából kisétálva már itt is volt az emberünk. Megkérdeztük, hogy egy órás kocsikázás mennyibe kerül, amire az ismerős válasz érkezett: Jó lesz, majd a végén!
Természetesen, így nem akartunk elindulni, mivel tanultunk már az előző napokból, végül összesen 150 fontban egyeztünk ki. A lovaskocsival közben beljebb mentünk, a Nílustól távolabbi óvárosi részekbe is, valamint egy tea- és fűszer boltba is ellátogatunk. Itt kóstoltunk hibiszkusz teát és megszagolgattunk mindenféle fűszert, teát és olajat. Végül ezekből vásároltunk is egy egész táska fűszert, különböző fajtájkból. Visszatérve a múzeum előtt tettetük le magunkat, ahol 200 fontot adtam a kocsisnak a hosszabb idő és a borravaló miatt. Erre ő a szokásos pénzlehúzos mentalitással kiröhögött és kérdezte mi ez? Ő most már százötven fontot akart fejenként! Ekkor figyelmeztettem a megegyezett árra és a 200-ast odaadva egyből le is szálltunk a konflisról. Nagyon figyeljetek ezekre oda és mindig előre leegyeztetett díjakkal vágjatok bele a programokba. Ki tudja mennyit kért volna el, ha nem erőlködők az elején?

Fotó: hibiszkusz teát ittam /Sajtos Anita/
Fotó: fűszer- és tea bolt /Mihály Gábor/
Fotó: esti kocsikázás /Mihály Gábor/

A Mumifikációs Múzeum ezután roppant érdekes volt, bár nem volt túl nagy a helyszín. Itt láttunk mumifikált embert, krokodilt és egy majmot is. Ezután visszasétáltunk a hotelba, majd egy jó nagyot vacsoráztunk és kiprobáltuk a biliárdot is a szalonba.

Fotó: majom múmia /Mihály Gábor/


Videók: 

1. rész

2. rész

3. rész

• V É G E •

További útleírásokért és utazós képekért, kövess be Facebookon és Instagramon is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük