Egyiptomi kalandok, utazás Luxorba szilveszter napján / 4. nap
Szilveszter napján elhagytuk a mindig nyüzsgő Kairót és a 650 kilométerre lévő Nílus parti Luxor volt a következő állomásunk. A sivatagon keresztül vezető, több mint nyolc órán tartó út, rengeteg izgalmakat tartogatott, ahol ráadásul még majdnem üzemanyag nélkül is maradtunk.
Kairót, azaz a gízai szállodánkat elhagyva a Nílus nyugati partján kezdtük meg utunkat. Délfelé haladva először Shabramant, majd az előző napi Szakkara és Dahsúr városa következett. Végig a Nílus egyik csatornája mentén haladtunk, amely a rengeteg szemét miatt eléggé lehangoló volt. Az utcákon nagy a forgalom, csacsikkal vezetett szekerek, helyi buszok és tuktuk-ok százai között szlalomozva szeltük lassacskán a kilométereket. Rengeteg fekvőrendőrön gurultunk át, amik a nálunk megszokottnál sokkal magasabbak voltak és persze kiszámíthatalanul voltak az utakon.
A célunk az volt, hogy a Regional Ring Road-ra ráérve átkelünk a Níluson, majd a 75-ös (Cairo Rd. – Asyuit Desert) autópályán megyünk tovább Aszjútig. Sajnos azonban a tervünk nem sikerült, mivel ahogy az első fizetős kapuig elértünk, mielőtt rá hajtottunk volna az autópályára, vissza is fordítottak minket. Az út ugyanis le volt zárva. Jöhetett az újratervezés! A térképet átnézve a Nílus nyugati oldalán folytattuk utunkat a sivatagban. Ezeken az autópályákon kívül még létezik két út, észak-dél irányban, szinte közvetlen a Nílus partján. Itt viszont sokkal lassabb a közlekedés, mivel a forgalom nagy és sok a fekvőrendőr, ezért csakis az autópálya jöhetett szóba nekünk.
Így hát egy kis kitérő után ismét a Nílus túlsó partján(nyugati) találtuk magunkat a Gíza – Luxor Road-on. Az út egy kétszer három sávos autópálya, ahol található még kétszer két sáv a teherautóknak is. Ezen kívűl a sztráda meglepően jó minőségű volt, így gyorsan haladtunk a sivatag mellett.
Ahogy szeltük a kilométereket elhaladtunk a Fajjúm-oázis mellett, láttuk a Meidúm piramist és megannyi további érdekességet. A táj fokozatosan változott és egyre jobban sivatagosodott. A több száz kilométeres úton tucatnyi katonai, illetve rendőri ellenőrzőponton haladtunk át, valamint egy-két fizetős kapun is, ahol minden esetben 10 egyiptomi fontot kellett fizetni.
Délfelé haladva egyre kevesebb volt a benzinkút, így az üzemanyag szintre se ártott figyelni. Előfordult, hogy 40-50 kilométeren át nem volt kút, így fontos volt ezeket figyelembe vennünk. Még az utazásunk előtt, otthon bejelöltem a tankolási lehetőségeket a Google Mapson, pont azért, hogy véletlenül se járjunk pórul!
Aszjút mellett elhaladva a jobb oldalt láttuk a modern aszjúti repteret, de ez ne nagyon vegye el a figyelmeteket, mivel itt még néhány benzinkút található, majd Szohág környékig semmi. Ez majdnem száz kilométer. Mi viszont amitől annyira féltünk, itt bekövetkezett. Az üzemanyag szint egyre csak fogyott, mire elkezdett villogni. A következő tankolási lehetőség azonban csak 50 kilométerre volt, ezért nagyon félelmetes percek következtek ezután. Már fel voltam készülve a stoppolásra is, de a legrosszabb talán az volt, hogy itt az autópálya ketté vált. A két irány között, sziklás kő- és homoksivatag volt, így visszafelé jövet azt se tudtam volna, hogy áll az autó. A sebességet kicsit visszavéve imádkoztunk, de végül valahogy begurultunk a következő kútra. Itt a szokásos módon megtankoltak nekünk, literenként 9,25 fontért. A kutakon a Diesel mellett 80-as és 92-es oktánszámú benzint lehetett tankolni. Néhány jobb kúton azonban hozzájuthatunk még 95-öshöz is. Az autónkba viszont nekünk a 92-es kellett, amivel tele is nyomattuk a maradék 240 kilométerre.
Ez idő tájt egyre jobban közeledtünk a napnyugta felé, így bele kellett húznunk, mivel sötétben már nem szívesen akartunk vezetni. Szohág városát elhagyva, a sivatag ezen a részen eszméletlenül gyönyörű volt, ezért megálltunk többször is fotókat készíteni, annak ellenére, hogy egy óra múlva lement a nap. A sivatag homokja és sziklái, illetve az alacsony napállás ötvözete, festői képet hozott létre.
Egyre csak közeledtünk Luxorhoz, amikor megláttuk az első balesetet is egyiptomi utunk alatt. Egy téglákat szállító pótkocsis teherautó borult fel. Útközben még ilyent nem láttunk, de defekt miatt szinte fél óránként láttunk, félre állt kamionokat.
Kena városa mellett már sötétedés után haladtunk el, ahol akár át is kelhettünk volna a Níluson. Luxor a folyó keleti oldalán fekszik, ezért mindenképp hidat kellett találunk. Ez Kena városa mellett, valamint Qus és Luxor alatt van lehetőség. Mi végül az utóbbit választottuk.
Sötétben voltak érdekes dolgok az utakon, ami miatt pont nem akartunk közlekedni. Ilyen volt a kivilágitatlan járművek, a kóbor kutyák, a sötét lovas- vagy csacsis kocsik, észrevehetetlen fekvőrendőrök és gyalogosok. A Níluson átkelve azonban megérkeztünk végre Luxorba. Az első, amit észrevettünk az a tisztaság volt. Persze nem európai szinten, de Kairóhoz képest sokkal rendezettebb és tisztább volt a város.
Megérkezve a hotelünkhöz, ami közvetlen a Nílus partján állt, nagyon izgalomba jöttünk. Gyorsan becsekkoltunk és egy frissítő után, ami ránk fért a hosszú út után, vacsoráztunk egy jót. Ezután pedig vártuk az éjfélt, mivel az év utolsó napja, azaz szilvesztert volt. Körbejártuk a szállodát és a Nílus partján lévő sétányon is sétáltunk. Az Aracan Eatabe Luxor négycsillagos szálloda egy hatalmas és egyben gyönyörű környezettel rendelkező hotel. Sajnos parkolóval nem rendelkezett, így pár méterre az utcán kellett parkolnunk. Ezenkívül viszont teljesen megvoltunk elégedve a Nílusra néző szobánkkal. Jó volt itt szilveszterezni és már nagyon vártuk az új évet, a sok program és a medence miatt is!
Videók:
1. rész
2. rész
3. rész
• V É G E •
További útleírásokért és utazós képekért, kövess be Facebookon és Instagramon is!
