Bemutatkozás / Mihály Gábor
Sziasztok!
Üdvözlök minden kedves olvasómat a blogomon. Mihály Gábor vagyok, UTAZÓ.
Budapesten láttam meg a napvilágot, bár ezer szál fűz Vas és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez is. Az utazás iránti szerelmem szinte születésem óta velem van és teljes mértékben velem is lesz az életem során.
A szüleimnek hála, rengeteget voltunk úton már egészen kisbaba korom óta. Egy éves koromtól a születésnapjaimat rendszerint a jugoszláv, majd később az ország megszűnése után a horvát tengerparton ünnepelhettem. A tengerbe, a városokba és az utazásba, így nagyon hamar és könnyedén beleszerettem. A nyaralások során pedig mindig rengeteg felejthetetlen élménnyel és tapasztalattal lettem gazdagabb. Édesanyám és Édesapám, így megszeretették velem azt, ami később az egész életem legmeghatározóbb dolga lett! Ezt pedig utólag is nagyon köszönöm nekik és sosem fogom elfelejteni azt, hogy nekik köszönhetem a legnagyobb szenvedélyemet, az UTAZÁST!
Pár év múlva, körülbelül ötéves koromban a főváros után Magyarország legnyugatibb csücskébe költöztünk el. Bajánsenye egy pici, de nagyon bájos település az Őrség szívében, közel a magyar-szlovén határhoz. Ez a kis falu édesapám szülőfaluja, ahonnan ő kezdte az életét, én pedig itt folytattam tovább gyermekkoromat.
Utólag kijelenthetem, élveztem az itt eltöltött húsz évet. A forgalmas és mindig nyüzsgő Budapesttel ellentétben, az Őrség vadregényes és dombos vidéke, a friss levegője és az itteni élet nyugodtsága nagyban befolyásolta további életemet. A kisiskolás éveimben ezután hamar jött a térképek iránti szeretet is, valamint elkezdtek érdekelni az országok és városok. Első osztályosként, amint megtanultam olvasni és írni, megismertem a világ összes országának nevét, fővárosát és zászlaját…
Később felnőtt koromban, ugyan nem a földrajzzal kapcsolatos pályát választottam, mégis szerelmemmé vált az utazás, a térképek és minden, ami ezekkel együtt jár.
Hamar rájöttem, hogy nem olyan ember vagyok, aki csak úgy megül a seggén és szeret egy helyen élni!
Amint tehettem már egyedül is jártam az országokat és utaztam. Először Szlovéniában, majd később Ausztriában vállaltam munkát, közben pedig még gépjárművezetőként is dolgoztam egy keveset.
Mai napig imádok vezetni, de ez nem olyan élmény volt, amit kerestem. Folyamatos határidők, szabályok, a célpontok nem általam kiválasztva és sok egyedüllét jellemezte, így hát hamar magam mögött is hagytam ezt a kamionos életet!
Jelenleg évek óta már Ausztriában élek és dolgozom, valamint közben megismertem azt a nőt is, aki úgyszintén elvarázsolt engem, mint az utazás. Sőt… még jobban! Bár nyugodtan jelenthettem ki, hogy nem kell választanom a kettő között és Anita, a feleségem mindenben segítségemre is van nekem ebben. Így már a célunk közös!
Bejárni együtt a világot!
Nem titok, de életünk során a lehető legtöbb országba, városba és szigetre szeretnénk eljutni közösen.
Rengeteg tervünk van: különböző expedíciók a kisebbektől a több hónaposig. Utazni autóval, repülővel, hajóval! Bejárni a földrészeket alaposan és részletesen, valamint további rengeteg kaland és világjárás, amiket így előre nem szeretnénk lelőni! Emellett imádunk túrázni és hegyet mászni, amiről úgyszintén olvashattok bejegyzéseimben.
Szóval egy szó, mint száz, ezeknek az utaknak már ti is a részesei lehettek és lesztek is a blogjaimtól elkezdve, a képeimen és videóimon keresztül.
Köszönöm szépen!
,,Tartsatok velünk és járjuk be együtt a világot…”
Mihály Gábor – Világutazó
Szia! Bocs, de nem találtam más üzenetküldési lehetőséget – a FB-hozzászólás nem jó, mert azt túl sokan látják. Ha email-választ kapnék, akkor legközelebb inkább ott írnék, már ha szükség lenne rá egyáltalán.
Az új cikkedet (Große Plaike) még egyszer át kéne nézned, és a hibákat kijavítanod. Ott akadtam ki, ahol a várrom helyett azt írtad, hogy várom :-O
Azután a „télen a tíz-húsz, helyenként akár fél méteres hóban” is fura, ha kimarad a centiméter :-O
” mivé alakult át napjainkra a táj és az óriási jégtömeg.” – ezt nem egészen értettem, mert a táj a jégtömeg hatására alakult át, de maga a jégtömeg szimplán elolvadt, tehát vízzé alakult 🙂
” A háziállatoktól kezdve, amin a kutyákat… értek” – itt vagy nem kell a határozott névelő, vagy „értem”.
Végül egy apróság, amit nem értek: a fényképek a blogbejegyzésben nagyon kicsik, és meg sem lehet nézni rendes méretben. Ez különösen a túraútvonalnál zavaró, és érdekes módon a FB-fényképeid között találtam belőle nagyobb méretűt :-O
Üdvözlettel: Molnár András