Gwango – Hwange Nemzeti Park – Bulawayo (412 km, ebből 100 km off road) / Afrika Expedíció 2026’ – 9. nap
Vannak napok, amikor a természet minden szépségével megajándékoz, és vannak napok, amikor a kitartásodat teszi próbára. A mai nap mindkettőből bőven adott. A Hwange Nemzeti Park vadregényes tájai után olyan utakon kellett vezetnünk, amelyeket még a legtapasztaltabb sofőrök sem felejtenek el egyhamar.
Korán reggel búcsút vettünk a Gwango Heritage Resorttól és egyenesen Zimbabwe legnagyobb és legismertebb nemzeti parkja, a Hwange Nemzeti Park felé vettük az irányt. A korai indulástól azt reméltük, hogy a hűvösebb reggeli órákban minél több vadállattal találkozhatunk és talán végre sikerül megpillantanunk Afrika két ikonikus ragadozóját, az oroszlánt vagy akár a rejtőzködő leopárdot is.
A belépő azonban nem volt olcsó, ahhoz képest higy Zimbabwe utunk legszegényebb ország, bár ezt ránk turistákra szabott árak voltak. 24 amerikai dollárt fizettünk fejenként, valamint további 12 dollárt az autónk után. Ennek ellenére izgatottan hajtottunk be a parkba, hiszen tudtuk, hogy Zimbabwe egyik legkülönlegesebb természeti területére érkeztünk.
A Hwange Nemzeti Park közel 15 000 négyzetkilométeres területével Zimbabwe legnagyobb nemzeti parkja. Hatalmas szavannái, erdőségei és víznyerő helyei több mint száz emlősfajnak adnak otthont. A park különösen híres Afrika egyik legnagyobb elefántállományáról, de oroszlánok, leopárdok, bivalyok, gepárdok és számtalan antilopfaj is él itt. Ez az a hely, ahol az ember valóban úgy érzi, hogy a természet az úr.
A nap remekül indult. Már a park elején zebrák fogadtak bennünket, majd zsiráfok, impalák, végül krokodilokat és vízilovakat is láttunk. Ekkor még azt hittük, hogy fantasztikus nap vár ránk és hamarosan elefántcsordákkal, oroszlánokkal vagy leopárdokkal is találkozunk.
Sajnos ezúttal nem volt velünk a szerencse. Száz kilométeres kört tettünk a nemzeti parkban, amelyből mintegy ötven kilométerre behatoltunk a vadon mélyére, távol minden civilizációtól. Hihetetlen érzés volt ennyire bent lenni Afrika érintetlen természetében. A teljes út során azonban mindössze két másik autóval találkoztunk és az állatok is meglepően kevesen voltak. Így végül be kellett érnünk azokkal a csodálatos élményekkel, amelyeket már a park elején kaptunk.
Ezután következett a nap igazán embert próbáló része. Elindultunk Bulawayóba. A 300 kilométeres utat eredetileg körülbelül öt óra alatt terveztük megtenni, végül azonban hat órán át tartott az utazás. És hogy miért? Mert ez egyszerűen nem volt út!
Ezt szavakkal szinte lehetetlen visszaadni, ezt látni kell. A teljes utat természetesen videóra vettük, így a készülő YouTube-sorozatomban majd ti is láthatjátok, milyen állapotban vannak Zimbabwe „útjai”. Óriási mélységű kátyúk követték egymást kilométereken keresztül. Sok helyen már nem is lehetett aszfaltnak nevezni az utat. A burkolat teljesen szétmállott, helyette hullámos földutakon próbáltak haladni az autók az út szélén, mert ott sokszor gyorsabban és biztonságosabban lehetett közlekedni. Kamionok, buszok és személyautók szlalomoztak a kráterméretű gödrök között.
Őszintén mondhatom, hogy életem legrosszabb útján vezettem. Ilyet elképzelni is nehéz. A rengeteg lassítás és kerülgetés miatt csak késő este érkeztünk meg Bulawayóba. Emiatt sajnos lemaradtunk a város közelében található híres Khami-romokról, amelyeket már nem tudtunk volna világosban megnézni.
Bulawayo Zimbabwe második legnagyobb városa, amelyet sokan az ország kulturális fővárosának tartanak. Széles sugárútjai, jacarandafái és a brit gyarmati időszakból fennmaradt épületei egészen különleges hangulatot árasztanak. A város jó kiindulópont a környék történelmi és természeti látnivalóinak felfedezéséhez, köztük a Világörökség részét képező Khami-romokhoz is, amelyek egykor egy jelentős afrikai királyság központját alkották.
Az estét végül Bulawayo egyik csendes kertvárosi részén, egy hangulatos, a gyarmati időket idéző házban töltöttük, ahol végre kipihenhettük a hosszú és fárasztó napot. Bár kívülről nagyon ígéretesnek tűnt az épület, belül valóban a „gyarmati időket” idézte a felszereltsége.
Ez a nap ismét megmutatta, hogy Afrikában nem minden a célállomásról szól. Sokszor maga az út válik a legnagyobb kalanddá, még akkor is, ha néha minden egyes kilométerért meg kell küzdeni.
• V É G E •
További útleírásokért és utazós képekért, kövess be Facebookon és Instagramon is!