Lakóautóval a Balkánon 2. nap / Szerbia, Montenegró, Albánia
Lakóautós kalandjaink második napján már Montenegróban róttuk tovább a kilométereket. Először meglátogattuk az egykori Titograd névre hallgató fővárost Podgoricát, majd a Balkán legnagyobb tavát érintve az Adriai-tenger partján, Sveti Stefanban strandoltunk egy jót. Ezt követte a tengerparti rész központja Budva és a csodálatos Kotor városa. Majd a hegyen lévő várat meghódítva végül este a Jaz Beachen tértünk nyugovóra.
A Restoran Dobre Vode étterem parkolójában ébredve az utunk Podgoricába vitt tovább. A Moraca folyó partján kanyarogva körülbelül egy óra múlva, a kanyon felől érkeztünk meg Montenegró fővárosába. Az első ami szembetűnő volt Podgorica-ba való érkezésünkkor, hogy szinte minden villanyoszlopon ott díszelgett a vörös montenegrói zászló. Ezt utólag átgondolva minden városban megfigyeltük, még a kisebb településeken is.
A második amit észre vettünk pedig az volt, hogy nagyon rendben van a város. Ezt úgy értem, hogy tiszta volt, nem volt szemét és teljesen karban volt tartva. Ez nagyon pozitív hatással volt ránk mivel azért ez már erősen a Balkán és Szerbiában sajnos nem ezt tapasztaltuk.
A városon átrobogva az első állomásunk a világ harmadik legnagyobb ortodox temploma volt. A Krisztus feltámadása katedrális meghatározó volt számunkra és egyben a legnagyobb látnivaló is. A parkolást a templom előtti parkolóban oldottuk meg, vagyis oldottuk volna, ha engedte volna a parkolóőr. Itt ugyanis a templomot látogatók parkolhatnak, mivel mi is azok voltunk, de mentünk volna tovább is, így ez nem volt lehetséges! Az őr viszont rendes volt és nagyon jól beszélt angolul is, így a templom melletti kávézóhoz közel a zöld hálóval felszerelt kerítés mellett ingyenesen parkolhattunk.
A templomot bejárva előkaptuk elektromos rollereinket és elindultunk felfedezni a Szeged nagyságú várost. A korábban Titogradra hallgató település ugyan nem bővelkedik sok látnivalóval, de mégis érdemes rá szánni egy kis időt. Mi a templom környékét jártuk be az úgynevezett új városrészt, a közeli parkot és a a sétáló utcát. Óriási meglepetést okozott számunkra a város és csakis pozitívan vágtunk bele további kalandjainkba!
Podgorica után irányba vettük az Adriai-tengert, viszont előtte még volt egy megállónk a Balkán legnagyobb tavánál. A Skadari- vagy másképpen Shkodrai-tó 15 kilométerre található a tengertől és Albánia és Montenegró közösen osztozkodik rajta. Ez Európa legnagyobb madárrezervátuma, ahol akár pelikánokkal is találkozhatunk itt tartózkodásunk alatt. Az eddig követet Moraca folyó is ide torkollik és az utunk során egy töltésen át is szeljük magát tavat. Innen akár egészen Albániáig át is láthatunk, bár a túloldala negyvenhárom kilométerre van. Podgorica irányából elérve bal oldalt találunk egy parkolót, egy éttermet és hajózási lehetőséget is. Mi is itt álltunk meg és már egyből ott is volt egy ember csónak taxit kínálva. Nekünk erre sajnos most nem volt időnk, de ha ti tehetitek mindenképpen próbáljátok ki. Erre viszont nem csak itt van lehetőség, hanem a tavat körbevevő településeken is. Végül pedig a tavat átszelő úton gyönyörködtünk még egyet a csodálatos tájban és az út mellett lévő elhagyott várromban, majd egyre jobban közeledtünk a várva várt Adriai-tengerhez.
A Skadari-tó környékét elhagyva már egyre jobban közeledtünk a tengerhez. Az Adriához vezető úton két lehetőség közül is választhatunk: az egyik, hogy vagy tekergünk egyet a hegyekben és szerpentineken érkezünk meg Petrovac településre vagy a második, hogy fizetünk 2,5 eurót és a Sozina alagúton könnyedén átjutunk a hegy túloldalára. Mi az utóbbit választottunk és az alagúton átkelve láttuk meg először Montenegróban a gyönyörű tengert.
Lakóautók esetében ez az alagút díj viszont figyelem, dupla annyiba kerül, azaz 5 euró!
Innen a hegyoldalában követtük az utat egészen Sveti Stefan településig. Ezt a helyet választottuk először strandolásra, mivel rengeteg képen, videón köszön vissza a kisváros és saját szemünkkel is látni akartuk a szépségét. A főútról tábla jelzi balra, hogy hol kell letérnünk és a kisvárosban oda-vissza kanyarodó utcákon végül egészen a tengerpartig autózhatunk le.
Az utca nagyon szűk és az ott parkoló autók, valamint a belógó faágak tovább nehezítik a közlekedést, főleg ha egy hét és félméteres lakóautóval vagytok, mint mi. Végül pedig az utca végén egy parkoló sorompója állított meg minket, ahol eléggé borsos árat kell fizetni a parkolásért. Lakóautó 10€/óra, személygépkocsi 5€/óra.
Állítólag feljebb van olcsóbb parkoló is és olyan is, ahol 50€ egy napra, viszont ez sem mondható nagyon olcsónak. Mi viszont nem válogattunk és beálltunk a strand melletti parkolóba és benyeltük az irreálisan magas összeget 2 órára. Ez idő alatt kipróbáltuk a tengert, ami 21 fokos volt. A víz eszméletlen tiszta és gyönyörű. Vöröses, kerek kavicsok, csodálatos kilátás és napsütéses fogadot minket. A strandon csupán páran voltak, így könnyedén elfértünk és élvezhettük az Adriai-tengert.
Sveti Stefan a gazdagok szigeteként vált közismerté, ahol rengeteg híresség megfordult már. Többek között járt már itt Sylvester Stallone, Claudia Schiffer és Sofia Loren is. Az eredetileg szigetként funkcionált hely, ma már egy félsziget, melyen luxus apartmanokból álló szálloda található. Nagyon sokan fotózták ott jártunkkor és feljebb a főútra kiérve, érdemes félre húzódni és fentről is egy képet készíteni a gyönyörűséges félszigetről. Így tettük mi is és a strandolás után fentről lőttünk még egy képet, majd irányba vettük a szomszéd Budvát!
Sveti Stefant elhagyva nem kellett sokat autóznunk Montenegró legfelkapottabb turisztikai központjába, mivel csupán csak pár kilométere van a két település között. Itt Budván érezhető volt, hogy ez egy nagy település, ugyanis tele volt félkész épületekkel és darukkal. Természetesen elkészült magas épületekkel is lehet találkozni bőven. Elsőre egy igazi pezsgő tengerparti nagyvárosra hasonlított és persze Budva az is! Fontos azért, hogy semmiképpen se hasonlítsuk össze egy Barcelonával vagy Miami-vel.
Parkolót egész közel találtunk a tengerparti sétányhoz és a legjobb az volt benne, hogy ingyenes, bár hallottam olyant is, hogy főszezonban már fizetős. Nekünk azonban ott jártunkkor nem kellett fizetni! A parkoló neve Slovenska Obala Parking, melyet a Google Maps-on könnyedén megtaláltok. Ez egy poros, betonozott út nélküli parkoló, viszont néhány méterre van a budvai Slovenska Plaza strandhoz. Innen könnyedén felfedezhető, mind a strand és az óváros is.
A parkolóból indulva felfedeztük a tengerparti sétányt, az óvárost, valamint vettünk egy kis szuvenírt is a szűk sikátorokban. Érdemes sétálgatni egyet itt, mert tényleg lenyűgöző.
Strandokból Budván többet is találunk, mivel a huszonegy kilométer hosszú tengerparti szakaszon 17 strandot próbálhatunk ki. Ezek közül talán a legismertebb a két részes, barlangos Mogren Beach, az óváros melletti Ricardova, a központi Budva Riviéra és a Becici Beach.
Később pedig a nagy séta után a parkoló mellett található tengerparti Tropico étteremben még ettünk egy jó rostonsült tintahalat (Lignje na Zaru).
Ezután Budvából Montenegró egyik leglátogatottabb helyére, Kotorba vitt tovább az utunk. Véleményem szerintem ez volt a legszebb hely az egész utazásunk alatt. Magas hegyek, gyönyörű kilátás, hangulatos óváros… kell ennél több?
Egy rövid autókázás, egy alagút és már Kotor-ban is voltunk. Az óváros mellett a kikötőnél már egyből találunk egy parkolót is. Egyébként ide szoktak befutni a nagy tíz emeletes tengerjáró hajók, viszont ott jártunkkor sajnos nem láttunk ilyent. Ezért kicsit szomorú is voltam, de legalább nem volt annyi turista. Mindenben van valami jó! Mi viszont a lakóautó miatt nem ott parkoltunk, mivel nem voltak széles és hosszú helyek. A parkolót elhagyva aztán egyből jött még egy, majd a második híd után következett balra még egy parkoló. Nekünk erre esett a választásunk. Szinte üres volt és nagyobb teherautók és buszok is álltak itt. Nehogy azt higgyétek, hogy messze-messze elautóztunk az óvárostól. Csupán ötszáz méterre voltunk így is a látnivalóktól és a legjobb hogy könnyedén letudtuk tenni a lakóautónkat. Nekünk a méret miatt 3€/óra volt, viszont a személyautóknak ha jól emlékszem 60 cent/óra árat kellett fizetni. Ugye mennyivel barátságosabb, mint a korábbi Sveti Stefani 10€, illetve 5€/óra?
Innen egy laza sétával(4-5 perc) már az óvárosban bolyongtunk tovább. A falakkal körbevett városba három kapu közül választva juthatunk be. A legtöbben a tenger felőli, tengeri kapun jutnak be Kotor főterére. Ezenkívül a parkoló felől érkezve egy hídon is át lehet kerülni a fal másik oldalára, ez az úgynevezett szárazföldi kapu. Ha pedig ez nem lenne elég akkor a déli oldalán még található egy harmadik, kis szűk bejárat is.
Kotorban ezután akár merre is indulunk nem fogunk nagyot hibázni. A lényeg, hogy nagyon jó itt csak úgy tekeregni egyet és nézni a több száz éves velencei korból ránk maradt épületeket.
A falakon belül több kisebb templomot is felfedezhetünk. Nekem a kicsit nagyobb méretű Szent Trifun székesegyház tetszett a legjobban. A XII. századból származó román stílusú templom két tornyát érdemes alaposabban szemügyre venni, mivel teljesen más formájú és más korból is valóak.
Az óváros után a sportosabb és nem sportosabb látogatóknak is ajánlom az 1.350 lépcsőn át vezető utat megtenni egészen a Szent János erőd-ig. A 260 méteres magasságból kiváló képeket készíthetünk és gyönyörködhetünk a pazar kilátásba is. A felvezető utat két helyről is megtehetjük és higgyétek el megéri az erőfeszítés. Útközben pedig még egy XV. századi kápolnában is csodálkozhatunk.
Kotorból ezután a budvai Jaz Beachre vitt az utunk, viszont ez már egy másik történet…
Videók:
• V É G E •
További útleírásokért és utazós képekért, kövess be Facebookon és Instagramon is!
