Kampersrus – Blyde River Canyon – Kruger Nemzeti Park – Hlane Royal National Park 495 km (ebből 40 km off-road) / Afrika Expedíció’ 2026 – 12. nap
Vannak napok, amikor szinte egy egész kontinens legszebb arcát láthatja az ember egyetlen nap alatt. Hatalmas kanyonok, a világ egyik leghíresebb szafariparkja, egy új ország és egy esti kaland, amit biztosan soha nem felejtünk el. Ez a nap pontosan ilyen volt, reggeltől estig tele élményekkel és váratlan fordulatokkal.
A mai napot még sötétben kezdtük meg Kampersrusban, a hegyek lábánál. Ahogy elindultunk a Blyde River Canyon felé, Hoedspruit irányába gyümölcsültetvények és farmok között vezetett az utunk. Már a reggeli fényekben lenyűgözőek voltak a környező hegyek és a vöröses sziklák.
A Blyde River Canyon a világ egyik legnagyobb zöld kanyonja, közel 26 kilométer hosszú, helyenként pedig több mint 700 méter mély. A látványt a meredek sziklafalak, a buja növényzet és a híres Three Rondavels sziklaalakzat teszi igazán különlegessé, ezért Dél-Afrika egyik legnépszerűbb természeti látványossága.
Az első megállónk a híres Three Rondavels kilátópont volt. Itt egy kis afrikai alkudozás is belefért a napba, mivel a belépő körül volt némi félreértés, de végül sikerült megegyezni és biztosan zsebbe ment a lové. Ezután a Lowveld View kilátópont következett, majd a harmadik helyszínt végül kihagytuk és inkább a gyönyörű Berlin-vízeséshez mentünk tovább, ahol néhány szuvenír is gazdára talált.
Graskop érintésével végül a Phabeni Gate felől érkeztünk meg a Kruger Nemzeti Parkba.
A Kruger Nemzeti Park Afrika egyik legismertebb és legnagyobb vadvédelmi területe. Közel 20 000 négyzetkilométeren több száz emlős-, madár- és hüllőfaj él, köztük a híres „Big Five”: az oroszlán, az elefánt, a leopárd, az orrszarvú és a kafferbivaly.
Az eredeti terv az volt, hogy oroszlánokat találjunk, de mivel csak a késő délelőtti órákban értünk be a parkba, tudtuk, hogy kisebb az esély. Ennek ellenére a Kruger ismét elképesztő élményt adott. Elefántcsordák haladtak el előttünk szinte karnyújtásnyira, láttunk zsiráfokat, zebrákat, kudukat, nyalákat, impalákat, többféle antilopot, majmokat, sőt még egy kaméleont is. A déli részen azonban meglepően nagy volt a forgalom, néhol szinte dugók alakultak ki az állatmegfigyelő autók között.
A parkot a Crocodile Bridge Gate felé hagytuk el, majd egy gyors bevásárlás után Eswatini felé vettük az irányt. A határátlépés meglepően gyors volt, nagyjából húsz perc alatt megkaptuk a kilépő- és belépőpecsétet és itt mindössze csak egy kisebb járműregisztrációs díjat kellett fizetnünk.
Első benyomásra Eswatini nagyon hasonlított Dél-Afrikára, de ezen a vidéken szinte mindenhol hatalmas cukornádültetvények sorakoztak. Innen már nincs messze sem a mozambiki határ, sem az Indiai-óceán. Mindössze 100 kilométer közúton.
A nap azonban még tartogatott meglepetéseket. Megérkeztünk a Hlane Royal National Parkba és itt derült ki, hogy a szállásunk nem a park bejáratánál, hanem a nemzeti park közepén található. Ez még közel 15–16 kilométeres, mintegy 40 perces autózást jelentett földúton. A naplementében már az első kilométereken orrszarvúkat láttunk, majd zebrák és antilopok kísértek bennünket az úton. Az egész olyan volt, mintha egy természetfilmben autóznánk.
A Hlane Royal National Park Eswatini legnagyobb védett területe, amely különösen híres az orrszarvúiról, elefántjairól és gazdag madárvilágáról. A parkban a szállások is a vadon közepén találhatók, így itt valóban testközelből élheti át az ember Afrika különleges hangulatát.
Aztán minden megváltozott. Egy rossz útra fordultunk és egy kicsit eltévedtünk. Mire észrevettük, már teljes sötétség borult a parkra. Keskeny erdei utakon haladtunk kilométereken keresztül, majd egy kerítésnél zsákutcába jutottunk. Vissza kellett tolatni a sűrű bokrok és fák között, egy ág még a kerékhez is beszorult később. Ilyenkor a koromsötét parkban állatok között, ahol skorpiók és mérges kígyók is vannak. Nem ez volt életünk legnyugodtabb autózása.
Végül teljes sötétségben sikerült megtalálni a Bhubesi Camp felé vezető utat. Amikor kiszálltunk az autóból, minden irányból különös hangok érkeztek, majmok kiabáltak, ismeretlen állatok sikoltoztak a sötétben. A bejáratnál kígyóra figyelmeztető tábla fogadott, ráadásul később időszakos áramszünet is volt, így még hátborzongatóbbá vált az este. Nem ez volt a legpihentetőbb éjszakánk Afrikában, de pontosan az ilyen kiszámíthatatlan pillanatok miatt felejthetetlen ez az expedíció.
• V É G E •
További útleírásokért és utazós képekért, kövess be Facebookon és Instagramon is!