Maun – Makgadikgadi Nemzeti Park – Nxai Pan Nemzeti Park – Nata (447 km, ebből 118 km off-road) / Afrika Expedíció 2026 – 6. nap
Afrikában vannak napok, amikor nem egyszerűen egyik helyről a másikra utazik az ember, hanem egy teljesen új világba érkezik. A mai nap pontosan ilyen volt: folyóátkelés, végtelen szavanna, mély homokos utak, ősi baobabfák és rengeteg vadállat várt ránk. Botswana vadonja ma ismét megmutatta, hogy minden kilométerért meg kell dolgozni, de minden pillanatért megéri.
Ma elhagytuk Maun városát és kelet felé indultunk az A3-as úton. Hosszú nap várt ránk, hiszen két különleges nemzeti park is szerepelt a terveink között. A reggelt azonban ismét egy fontos küldetéssel kezdtük, mivel kompresszort kerestünk az autónkhoz. Végül a Motovac alkatrészboltban találtunk egy jó minőségű, szivargyújtóról működő kompresszort 1020 botswanai puláért. Végre nem kellett tovább azon gondolkodnunk, hogyan oldjuk meg a guminyomás állítását, amikor terepre hajtunk, márpedig a következő napokban erre még sokszor szükségünk lesz.
Ezután végre útnak indulhattunk. Másfél órás autózás után értük el Khumaga falut, ahol egy különleges átkelés várt ránk. A Boteti folyón egy kompon kellett átkelnünk. Már maga a felhajtás is izgalmas volt, hiszen a kompra gyakorlatilag a vízen keresztül kellett ráhajtani, de ez csak az első kaland volt ezen a napon.
A park bejáratánál megvásároltuk a belépőjegyeket, amelyek személyenként 190, az autóra pedig 75 botswanai pulába kerültek. Indulás előtt leengedtük a gumik nyomását, majd a parkőrök tanakodni kezdtek, hogy egyáltalán beengedjenek-e minket. Attól tartottak, hogy a Suzuki Jimny hasmagassága kisebb, mint a nagyobb Toyotáké vagy Land Rovereké és valahol elakadunk. Ez esetben viszont a vadinban senkire sem számíthatunk, ha csak arra jár valaki!
Utólag azonban nyugodtan kijelenthetem: a „kis Suzukink” ismét bebizonyította, hogy hatalmas szív lakozik benne. Közel 120 kilométert tettünk meg a mai napon mély homokban, murvás és szavannás utakon, ebből 60–70 kilométer különösen nehéz, mély homokos szakasz volt. Az autó azonban hibátlanul teljesített mindent. Nagyon büszkék voltunk rá és természetesen magamra is, hiszen két nap alatt közel 300 kilométert vezettem igazi afrikai terepen, nagyrészt mély homokban.
A Makgadikgadi Nemzeti Park Botswana egyik legkülönlegesebb területe. A világ egyik legnagyobb sómedence-rendszerének, a Makgadikgadi-sómezőknek a környezetében fekszik, amely egykor hatalmas ősi tófenék volt. Az esős évszak után a terület egy része vízzel borul, és elképesztő mennyiségű állat gyűlik össze körülötte. A száraz időszakban pedig a végtelen, sík táj és a sósivatag látványa teszi különlegessé.
A Boteti folyó partján aztán egy igazi természeti csoda fogadott minket. A víz körül hatalmas élet alakult ki: gnúk, zebrák, impalák, vízilovak, zsiráfok és megszámlálhatatlan madárfaj gyűlt össze. A sivatagos környezet után különösen lenyűgöző volt látni, hogyan válik a folyópart az állatok egyik legfontosabb menedékévé.
De a napnak még mindig nem volt vége. Következett a Nxai Pan Nemzeti Park, amely a Makgadikgadi térség északi részén található. A park legismertebb látnivalói a híres Baines-féle baobabfák, amelyeket Thomas Baines festő és felfedező örökített meg az 1800-as években. Ezek az óriási, több száz éves fák ma is ugyanott állnak, és Botswana egyik ikonikus természeti látványosságának számítanak.
Újabb közel 80 kilométert autóztunk homokos és szavannás utakon, mire végre megpillantottuk ezeket a legendás fákat. A látvány minden várakozásunkat felülmúlta. Egy ilyen helyen állva az ember érzi igazán, milyen ősi és érintetlen ez a vidék. A visszaút sem telt eseménytelenül. Zebrákkal és elefántokkal találkoztunk egészen közelről, majd a parkot elhagyva ismét rengeteg állat bukkant fel az út mellett. A struccokat sem felejthetjük el, hiszen velük is sikerült összefutnunk.
A nap végére azonban jött az a rész, amire kevésbé vágytunk. Sötétedés után még közel egy órát kellett vezetnem hatalmas kátyúkat kerülgetve, miközben folyamatosan figyelni kellett, nehogy vadállat bukkanjon fel előttünk az úton. Végül szerencsésen megérkeztünk Natába, egy tipikus poros afrikai kisvárosba. Betértünk a helyi boltba is, ahol ismét megtapasztaltuk, milyen érzés itt utazónak lenni: rajtunk kívül nem volt más fehér ember, így természetesen mi jelentettük az esti újdonságot. Számunkra azonban ez már nem volt furcsa, inkább érdekes része volt annak, hogy valóban közelebb kerülünk az afrikai mindennapokhoz.
Az éjszakát végül Natában töltöttük el. A szálláson azonban egy apró kellemetlenség várt ránk, ugyanis valami miatt elfogyott a víz, így az estét kénytelenek voltunk zuhany nélkül átvészelni. Ráadásul egy hatalmas pók is előbukkant a tükör mögül.
Holnap újabb álom válik valóra: irány a Chobe Nemzeti Park! Folytatás hamarosan!
• V É G E •
További útleírásokért és utazós képekért, kövess be Facebookon és Instagramon is!