Lakóautóval a Balkánon 1. nap / Szerbia, Montenegró, Albánia
Lakóautós kalandjaink első napján elhagyva Magyarországot, Montenegró felé vettük az irányt. Szerbián keresztül autózva már egyből beleízleltünk a Balkán életérzésbe, ami később teljesen el is varázsolt minket. Čačak, Užice, Nova Varoš vagy a gyönyörű Zlatibor hegyvidék… Íme néhány hely melyeken átutazva megkedveltük Szerbiát, pedig ekkor még hátra volt az igazi úticélunk, Montenegró…
Lakóautós kalandjainkat a Budapest mellett lévő Dabas településről kezdtük meg. Itt béreltük ugyanis az újdonsült lakóautónkat, melyet a Lakóautó Kölcsönzés Bérlés Budapest – Dabas biztosította számunkra. A hét és fél méter hosszú, kiváló állapotú jármű mindennel fel volt szerelve, ami egy tökéletes kiránduláshoz, illetve nyaraláshoz szükséges.
Dabasról az utunkat az M5-ös autópályán Szeged irányába kezdtük meg. Az országhatárt végül pedig Röszkén, az autópályán léptük át.
A határon elkérték a személyi igazolványokat, valamint a szerb oldalon pluszba az autó forgalmiját. Védettségi igazolványt vagy tesztet viszont meg sem említették. Körülbelül fél óra várakozás után irányba vettük Belgrádot.
Az autópálya a megszokott magyar minőséghez képest sokkal rosszabb volt, viszont később Belgrádot elhagyva Čačak városáig vadonatúj pályán haladhatunk tovább. Az útdíj lakóautóra 8,5 € és 5,5 €, ami összesen 14 €, de személyautóra ez az összeg természetesen jóval alacsonyabb.
Čačak után viszont következett az igazi Balkán, kanyargós, hegyi utakkal. Ezek néhol egész jó minőségűek voltak, viszont azért lehet kátyúkkal találkozni. Rengeteg kanyarral és nagy forgalmú utakkal számoljatok, de látnivaló azért akad bőven és érdemes is nézegetni.
A következő nagyobb település Užice volt, ahol tartottunk egy kis pihenőt az egyik benzinkúton.
Az uzsonna után Uzice-t elhagyva következet a számomra legjobban tetsző Zlatibor hegyvidék. Kopár hegyek, aranyfenyőkkel megspékelve, talán így tudnám legjobban jellemezni ezt a helyet. A gyermekes családoknak pedig a Dino Park és a western stílusú El Paso City mindenképp érdekes lehet.
Ezután a következő állomás a Zlatarsko jezero volt, mely egy mesterséges tó. Az 1960-as években hozták létre, miután az Uvac folyón egy gátat húztak fel. A tó és környéke kedvelt úticélpont, amit elsősorban a kiváló klímájának köszönhet. A vizi sport kedvelőinek és a közelben túrázóknak viszont úgyszintén egy jó választás. Innen egyből Nova Varoš, majd Prijepolje következett.
A montenegrói határon való átlépéshez két lehetőség közül is választhatunk. Az egyik, ha Priljepolje településnél Jabuka felé megyünk, a másik pedig Brodarevo. Mi az utóbbin a Brodarevo-Dobrakovo határátkelőhelyen érkeztünk meg Montenegróba. A haza úton viszont Jabuka felé léptük át a határt, amiről később egy másik blogban írni fogok nektek.
A határ előtt ne lepődj meg, ha az útszélen kamionokat látsz. Mellettük óvatosan elhaladva a szerb határon személyi és forgalmi, majd pedig úgy 10 kilométer múlva a montenegrói oldalon úgyszintén ezeket az okmányokat kérték.
Védettségi igazolvány, teszt nem kellett!
Welcome to Montenegro… (Crna Gora)
Végül a határokon átkelve a mai napot Bijelo Polje település után zártuk le. A Restoran Dobre Vode étterem parkolójában, egy-két kamion társaságában álltunk meg éjszakára.
Fizetni nem kellet a parkolásért és világítás is volt. A parkoló viszont mivel forgalmas útszakaszon található, így kisebb hangzavar előfordul, de különösebben nem volt zavaró a fáradtságra.
Reggel a Moraca kanyonban tekeregve végül következett az első fontosabb állomásunk a főváros, Podgorica.
Hamarosan következik a folytatás…
Videó:
• V É G E •
További útleírásokért és utazós képekért, kövess be Facebookon és Instagramon is!
